RsB

new york egyszerűen lekúrt. az első akinek sikerült, úgy igazán. sokszor és nagyon. apró darabokat harapott ki belőlem. a szívemet is megrágta. harapásnyomok mindenhol. nagy szavak a számban. de a sebekből még mindig szivárgok.

posted by RsB  # 11:29 PM

moszkva: éjszaka new york, nappal moszkva.a hotel ukrajna ötszázhatvakilences szobájában forog velem a világ, de a szoba négy sarka nem akar mozdulni. apám már alszik. ma is elmaradt az altatódal. legközelebb az is meglesz.

posted by RsB  # 9:15 PM

míg lábaim a földön járnak, gondolataim a fellegekben. nem vagyok magas, inkább átlag. szóval nem is olyan nagy ez a távolság. de most a földön kell keresgéljek, mert még itt sem néztem körül, úgy igazán.

posted by RsB  # 2:18 PM

igen, szomorú vagyok. és ha belenézek d vagy e vagy a szemébe, ugyanazt a tanácstalanságot látom. de a szomorúságnak semmi köze a boldogtalansághoz. az is lehet, hogy boldog vagyok.

posted by RsB  # 1:55 PM

kompakt kis csomagok. az ember kibontja, megnézi majd visszacsomagolja őket. tele van velük a fejem. kéne egy szemetes. egy nagy konténer.

posted by RsB  # 11:59 AM

DeleteReplyForwardSpam Move...

posted by RsB  # 7:53 AM

mit érzett akkor?
én nem érzek. átélek meg beleélek. a pillanat memóriája a kulcs.

posted by RsB  # 8:56 PM

meg a terápia is. a rendelőben ülünk. már jó nagy a családfám, tele jegyzetekkel. és akkor hirtelen vége szakad: ez volt az utolsó találkozásunk. azt mondja sok szerencsét. magamra kapom a kabátom de nincsenek karjaim. látom a sapkám, de nem tudom van-e fejem. elköszön, mint mindig. de én akkor már nem vagyok ott.

posted by RsB  # 11:26 AM

akarom mondani, nem tudom hogy vagyok. fáradt vagyok. az biztos. és akkor olyan kérdésekkel jön amikre nem lehet válaszolni. mert az igazság nemcsak hihetetlen. de nevetséges és unalmas is. honnan tudjam mit akarok. semmit nem akarok. csak akarok.

posted by RsB  # 1:14 AM

az igaz történetek is végződhetnek heppienddel. oké?

posted by RsB  # 8:26 PM

papírsárkány is sokféle van. van amelyik madarakkal szeret versenyezni. röpte mindig mélyrepüléssel végződik. a földetérés feldolgozhatatlan kudarc számára. magába roskadva, értetlenül fekszik ilyenkor a földön. aztán a zsinege végén megpillantja a kisfiút: az továbbszalad, hogy csillapítsa fájdalmát. újra fönt van! lenéz és tudja, hogy sosem engedik el. lent mindig várni fogják.

posted by RsB  # 6:35 PM

a semmiről szeretnék írni. a semmiről, ami most minden. és, ha a semmi minden, akkor nem értem miért félek. a semmi bármi lehet. a semmi a mindenem.

posted by RsB  # 2:52 PM